A méhen kívüli terhesség nekem nem egy száraz orvosi fogalom, hanem konkrét dátumok, kórházi folyosók, vérnyomásértékek és nagyon mély veszteségek emléke. Kívülről ez „egy komplikáció”, belülről viszont egy olyan élmény, ami után máshogy nézek a saját testemre, a pozitív tesztre és a jövőre is.
Mi az a méhen kívüli terhesség – röviden
Normál esetben a megtermékenyített petesejt a méh üregében ágyazódik be, ott tud egészségesen fejlődni. Méhen kívüli terhességkor viszont rossz helyen tapad meg – leggyakrabban a petevezetékben –, ahol nincs elég helye és vérellátása, és az anya számára életveszélyes állapotot okozhat, ha a petevezeték megreped és belső vérzés alakul ki. Az összes terhesség kb. 1–2%-a érintett, tehát nem extrém ritkaság.
Az első méhen kívüli terhességem – amikor már csak a belső vérzés jeleit látták
Az én első méhen kívüli terhességem sajnos már csak a rosszullét utáni vizsgálat során, belső vérzés mellett derült ki – addigra szétrepedt a petevezetékem.
- október 16‑a volt az utolsó menzeszem napja, három pozitív terhességi teszt után kétszer is voltam nőgyógyásznál. Az utolsó alkalommal közölte velem az orvos, hogy „várjak december közepéig… vagy megjön, vagy nem”. Vártam.
December 15‑én a városban sétálva megláttam apukámat, odafutottam hozzá, felugrottam a hátára – valószínűleg ekkor repedt meg a petevezeték. Utána egyre erősödő alhasi fájdalom, gyengeség, ájulásközeli állapot jött; a piacon már le kellett ülnöm, falfehér voltam, folyt rólam a víz, a körülöttem állók mentőt hívtak volna. Mi mégis „bemegyünk magunk” alapon kórházba mentünk.
Ott felvették az adataimat, de eleinte alig foglalkoztak velem; pedig már tolókocsiban vittek be, mert már járni sem bírtam. Egy ismerős az ügyeletről vitt be a vizsgálóba: 64/37‑es vérnyomással, vért sem tudtak venni, a hasam a nyomások miatt már mindenhol fájt – klasszikus kép súlyos belső vérzésről.
A végén hasi műtétem lett, eltávolították a bal oldali petevezetékemet. A kórházi folyosón később összefutottam azzal az orvossal, aki korábban azt mondta, hogy „várjak, vagy megjön, vagy nem” – elfordította a fejét, és szó nélkül elsétált mellettem. Ezt a pillanatot azóta sem felejtem el.
Vetélések, újabb méhen kívüli terhesség – amikor már nem csak a test fárad el
Ez már régen volt, de nem nagyon lehet csak úgy „lezárni”, főleg a következő évek miatt sem. 2017‑ben három egymást követő missed.ab. műtétem volt (méhen belül elhalt terhesség), miatt. Egyszerű mondat leírva, de lelkileg szétszedi az embert, amikor újra és újra el kell engedni egy reményt.
2022‑ben a vőlegényemmel úgy döntöttünk, hogy szeretnénk babát, és elkezdtünk próbálkozni. Nyolc hónap után jött az újabb pozitív teszt, öröm, remény. Aztán 2023. október 3‑án, egy külföldi családlátogatáson vérzés jelentkezett; ott kórház, 400 körüli HCG‑érték, tanács, hogy inkább ne repüljek nehogy baj legyen. Haza jöttünk, itthon azonnal kórház és természetesen bent is tartottak.
Néhány HCG értékem:
- 10.05.: 410,4
- 10.08.: 473,2
- 10.10.: 474,3
- 10.11.: 448,4
Egyszer már volt 600 felett is, aztán visszaesett 500 alá – ez nagyon gyanús mintázat, amikor nőgyógyászati protokoll szerint is felmerül a méhen kívüli terhesség gyanúja, de még nem látszik sem a méhben, sem azon kívül egyértelmű képlet.
Az orvos nem akart „vakon” műteni, amíg nem látszik egyértelműen a helye, mert nem akart feleslegesen beavatkozni. Vártunk. Október 11‑én reggel rettenetes hasfájásra ébredtem; behívtak a vizsgálóba, két orvos nézte az ultrahangot, akkor látták meg a méhen kívüli terhesség pontos helyét. Nem sokkal később már vittek is a műtőbe: laparoszkópos jobb oldali petevezeték eltávolítás lett a vége.
Ezzel gyakorlatilag mindkét petevezetékemet elvesztettem.
Lombik, diagnózis: korai petefészek‑kimerülés
Mivel nagyon fiatal korom óta az volt az álmom, hogy legyen gyermekem, 2024 januárjában a Dunamenti REK – Forgács Intézetben lombikprogramra jelentkeztem. Hosszú folyamat volt hormonvizsgálatokkal, stimulációs tervekkel, konzultációkkal. A végén azt közölték velem, hogy korai petefészek‑kimerülésem van, saját petesejttel már nem reális a lombik, csak donor embrióval lenne esély.
Ezt én akkor nem tudtam vállalni, nem voltam rá képes. Azóta is őrlődöm: kellett volna‑e, belefér‑e, akarok‑e így gyereket – és közben az idő is telik, 40 évesen már másképp néz az ember a döntéseire, főleg ebben a világban.
Miért beszélek erről?
A méhen kívüli terhesség, a vetélések, a petevezeték‑eltávolítás, a Hashimoto, az MTHFR‑mutáció, a korai petefészek‑kimerülés együtt nem csak orvosi diagnózisok listája, hanem egy női életút, rengeteg gyásszal, félelemmel és újratervezéssel.
Azért írom le, mert:
- szeretném, ha más nők tudnák: nem ők „rontottak el valamit”,
- szeretném, ha komolyabban vennék a tüneteket (egyoldali hasi fájdalom, vérzés, gyengeség esetén nem hősnek kell lenni, hanem orvost hívni),
- és mert hiszem, hogy az ilyen történetek kimondása enyhíti a szégyent és a magányt, amit ilyenkor sokan éreznek.
A tudatos élet nem cél - út 
Hozzászólás